Az angyalok emberek, köztünk élnek. Barátok, kollégák, ismeretlenek az utcáról. Csak jólesik misztifikálni lényüket, pedig erre semmi szükség. Az angyalok olyan emberek, akik szeretnek. Téged, egymást, a világot, az életet. Épp ezért bárkiből lehet angyal, és még csak erőfeszítést sem igényel. Ehhez nem kell tenni semmi mást, csak megnyitni a szíved, és hagyni, hogy gondoskodjon rólad. Elfogadni nemcsak a létét, hanem a segítő kezét is. Ez utóbbi olykor tényleg nehéz, de ha túljutsz ezen, egyre könnyebb lesz minden. És ha ennyit megteszel, te magad is angyallá válsz. Egy következő lépésként pedig rájössz arra, hogy ezt nem megtartani, hanem átadni kell. Bárkinek, barátnak, kollégának, ismeretlennek az utcáról.

Gondolom, a manapság divatos email küldözgetős játék ennek butított, csupaszított változata. Ebbe bele lehet keveredni, és hinni abban, hogy tényleg működik. Ha továbbküldöm hét embernek, akkor holnap ekkor és ekkor jó fog történni velem. Pedig ennek a lényege pusztán annyi: folyamatosan jó történik velünk, egészen a halálig. Bármi, ami megesik velünk, csak jót hozhat, ezért olyan könnyű ilyen csacskaságoknak hinni. A hit pedig csodákra képes, erre többek közt ez szolgál például.

Aki ebben a játékban nem vesz részt, az nem feltétlenül rossz, gonosz és alávaló. Egyszerűen csak az a képessége veszett el, hogy higgyen. Ez a képesség pedig bármikor újrateremthető…