Többször írok magamról, mint kellene, és kevesebbszer róluk, mint illenék. E csorbát igyekszem most ehelyütt pótolni. Elmondom hát, mit kapok tőlük, milyenek is ők; hogy mit jelentenek nekem, arra úgysincsen szavam.
Kapok görcsös ölelést, amelyből nem szabadulnék. Tétova pillantásokat, amelyek levetkőztetnek, s megmutatják igazi mivoltomat. Állandó fegyelmezetlenséget, rendetlenséget, ragyogó tisztaságot. Konok ragaszkodást, értelem nélkülinek tetsző kapaszkodást. Megmutatják, nekem, hogy mi az élet lényege. Nekem, aki azt hittem, mindent tudok már. Megmutatják nekem a világot, s nem várnak érte semmit. Ha valakitől tanulhatok, hát ők azok. Ezt teszem minden pillanatban, összes gondolatommal.
Három teljesen ellentétes, mégis közös tőről fakadó lélek. Semmi közös bennük, s mégis mindenben hasonlítanak. Ugyanazt élik át, de háromféleképp reagálnak rá. Lássuk hát, hogyan!
A Hercegnő. Óvodásként kisiskolásokat szégyeníthetne meg értelmével, de bölcsen mégsem teszi. Eljátszhatná, hogy kitűnik a többiek közül, de inkább beolvad, hiszen így érzi jól magát. Tudja, hogy kirekesztené magát a közösségből, ha megmutatná valódi énjét. Így hát nekünk tartogatja azt, amiért nem győzünk elég hálásak lenni.
A Lovag. Egyetlen fiú, két oldalról női fölénnyel. Ennek senki nem tudna megfelelni, ő sem akar. Egyenes és őszinte, nem játszik velük. Hol az egyik, hol a másik oldalról várja a cirógatást, máskor tőlük védekezni kénytelen. Kisiskolás létének megfelelő érdeklődési köre nem hagy kívánnivalót maga után. :)
Az Amazon. Elég ránézni, hogy tudjuk, nem akárkivel állunk szemben. Állandó harcban áll magával, s környezetével. De nagynéha kibújik a szögesdrót mögül, s felvillantja mosolyát. Aki jól értelmezi ezt, tudja: eddig, s ne tovább. Majd, ha kegyeskedik elfogadni a szeretetet, úgyis tudni fogjuk. Addig örüljünk csak annak, hogy képes magát védeni. Akár ellenünk is. Aki túlélte a kamaszkort, ne adj isten, felnőtté igyekezett válni, önmagát látja benne.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mária csillag 2008.01.02. 20:20:34
:)
Somlyó György:
Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
Forrás: Mesék könyve