Mitnemértesz???

    Olyan sokmindent tanultam Tőled, képtelen vagyok mindért köszönetet mondani. Fogadd el hát, hogy érted élek, nélküled elhalok, mint bambusz ága kevés eső idején… Állítanám meg az időt, ha-ha-ha hatalmam lenne rá. Ehelyett kezem nyújtom, tele…

    Ez a pár nap igazi ünnep volt, szemek csillogása, áldott, békés, mint egy mesében. Minden értelemben tökéletes, nem lehet fogást találni rajta. Tökéletes olyan értelemben, hogy emberséges. Hibákkal tűzdelt, épp ezért szerethető. Bárcsak átadhatnám azt…

    Nézem a kezet, amely annyi mindenen átsegített. Nézem, hogyan változott meg egyik percről a másikra, s lett belőle férfikéz. Minap még gyerekmaroknak tűnt, nem tűnt fel a valódisága. Mára már másképp nézem, s akárhogy forgatom, egy eredménye marad: apám…