Lassan 10 nap is eltelt már azóta, hogy majd összefagytam a tömegben, stílszerűen a Jégbüfé előtt. Nem fáztam meg, nem kaptam tüdőgyulladást, de a végefelé már rendesen cidriztem. Mondhatnám, hogy fűtött a hazafiasság, úrrá lett rajtam a csordaszellem, de nem lenne igaz. Vártam pedig nagyon, hogy megtörténik, de inkább szétnéztem az irdatlan tömegen, és azt állapítottam meg, hogy sokan vagyunk, de még mindig nem elegen. Ahogy pedig a haladnak a dolgok, nem is leszünk soha.

Este megint volt randalírozás, de inkább csak tessék-lássék. Párszáz, párezer ember ököljoggal próbálja kiharcolni azt, amit azzal úgysem érnek el. Legfeljebb ismét leverik őket, és még nagyobb lesz a szigor. Nemhogy kordon, de elkülönítés akár. Az igazi baj itten az, kérem szépen, hogy megint általánosít, és buzgón használja az előítéleteit az a többség, amely viszolyog ettől.

Viszonylag átlagos életet élek, de én legalább nem vagyok kárára a társadalomnak. Fizetem a saját és mások közterheit, viselem a saját és mások köztartozásait. Bezzeg ők! Akik fogócskáznak a karhatalommal, mit tettek értem? Alig félév alatt lerombolták azt, amit mások, helyettük, de nem értük felépítettek.

No, nem baj, nemsokára úgyis minden mindegy lesz. Nem lesz oktatás, egészségügy, megoldódik sok problémás kérdés. A pökhendiség amúgy is alanyi jogon jár minden politikával foglalkozónak, mit érdekli őket a nép maga? Egyre nehezebb az ár ellen úszni, egyre több embernek jelent komoly gondot már a napi megélhetés is. Nemhogy hitelekbe verje magát, utazgasson, wellness-ezzen, szórakozzon. Nyilván nem nekik épül oly sok minden, amitől pár éven belül szebb lesz az ország. Akármerre nézek, új építményeket emelnek, fejlesztenek, míg a régiek odvasodnak, vásnak el. Arról már nem is beszélve, hogy az istenadta nép lassan örül, ha van mit ennie, van hova feküdnie. De majd jönnek majd az ázsiaiak és/vagy a vastag pénztárcájú befektetők, és használják, amit oly buzgón felépítettünk. Nekik.