Örülök, hogy kedves kommentelőim nem restek megosztani velem a tudásukat, és örülök, hogy most már van képességem elfogadni ezt. Hát sziasztok, kedveseim, nagyon köszönöm nektek az információkat, ami igazából másodlagos. Elsődleges, hogy vagytok, léteztek, és nélkületek szegényebb lenne a világom, a világunk.
Aztán belegondolok, mi tesz valakit baráttá. Nem tudom, mert életem során nem sok volt belőle. Homályos fogalmaim vannak valahol hátul a fejemben, de nem tudnám kellő alapossággal definiálni. És egyáltalán szükség van –e erre? Definiálni ezt vagy akár bármit is? Skatulyákba húzni a világot, a megismert tapasztalást, a mindenséget. Lehet, csak örülni kéne és használni, élvezni a közös erőt, amely megadatott.
Tehát innen salute nektek, ismerősöknek és ismeretleneknek. Remélem, még sokáig magam mellett tudhatlak benneteket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.