Szóval megvolt az utolsó munkanap, búcsúbuli kellő intenzitással szintén, gudbáj levél lentebb olvasható. Jövő héttől máshol koptatom a billentyűzetet, más munkahely, más környezet, más társaság, más minden. Volt kellő idő felkészülni a váltásra, könnyebben is ment, mint eddig bármikor. Nyitott szívvel és lélekkel állok elébe az új kihívásoknak, valami azt súgja, lesz bőven. A rápihenésben sincs hiány, ez a 4 nap ad rá lehetőséget, én pedig pofátlanul kihasználom. Ki tudja, mikor lesz rá érkezésem legközelebb.

Részleteket nem nagyon árulhatok el a végzendőkről, legyen elég annyi, hogy tevékenységi köröm nem sokban módosul, a cégnél maradok továbbra is. Elköszönök viszont az első vendégcégemtől, amely dolgozóinak sokat köszönhetek, de hát ezt már leírtam. Rengeteg tapasztalat gyülemlett fel, fel is dolgoztam őket. Szépen beépítettem magamba, amit hasznosnak találtam, jó élményeket, keserű megoldásokat egyaránt.

Könnyebb lesz így váltani, most, hogy tudom, mire kell számítanom és ügyelnem egy-egy ilyen fordulópontnál. Van abban valami, hogy ha valamit az ember nem tanul meg idejekorán, később nehéz azt pótolni. Ezt elsősorban lexikális tudásra vonatkoztatják, pedig igaz egyéb értelemben is. Az első huszonöt évben forgószélként kéne végigsüvíteni, és aztán körülnézni, hogy mi maradt a világból. Minél többet megtapasztalni, belekóstolni, kiválogatni az ocsút, az érdektelent. Azt hittem, hogy ezen már túlvagyok, pedig dehogyis.  Igaz, munkatapasztalat nem sok volt, jól elvoltam én sokáig egyhelyben. Inger nemigen ért, nem voltam belekényszerülve a változ(tat)ásba. Aztán megváltozott a megváltoztathatatlan is, most pedig 2 éven belül sokadik helyen folytatom pályafutásom.

Érdekes, hogy mennyire hagyom, hogy vigyen az élet. Persze, minek is ellenszegülni, megtanultam végül: egyszerűbb, ha időnként engedek, nem ésszerű állandóan fogcsikorgatva harcolnom a vélt igazamért. Adott egy helyzet, most éppen ez, később más, előbb még másabb. Próbálhatom én alakítani bármerre ezt az egészet, de úgy tűnik, csak engedelmeskedem egy felsőbb akaratnak. Vele szemben állni pedig vesztes vállalkozás, úgyhogy inkább mellé állok…