Mitnemértesz???

Nem jellemző rám, hogy különféle, szerzőjük által magvasnak tartott gondolatokat, idézek, de ez! De ez most nagyon betalált.

„A hajók a kikötőkben biztonságban vannak, de a hajókat nem azért építik, hogy biztonságban legyenek a kikötőkben.”

Nos hát, az élet a tenger, mi vagyunk a hajók, a kikötő pedig nem más, akihez tartozni vágyunk. Persze relatív ez, hisz jó esetben mindenki hajó és kikötő is egyszemélyben. Ez a szerencsések kasztja, ahova bekerülni nem egyszerű. Egy zártkörű klub, ahova a bebocsátás privilégiuma kiérdemlésen alapszik, ami viszont személyre szabott. Mindenkinek más és más utat (a sajátját) kell bejárnia ahhoz, hogy elnyerje ezt. Aki más útjával kacérkodik, az nemhogy nem bocsáttatik be, de elzárattatik a csodás lehetőség elől.

Nem a szemünket és nem a lelkünket kell kinyitni, mert nyitva van az már születésünk óta. Egész egyszerűen elfelejtettük, hogyan viszonyuljunk úgy a másikhoz, hogy senki ne sérüljön és mindkét fél hasznot húzzon belőle. Óhatatlanul úgy alakítjuk az életünket, hogy vagy az egyik, vagy a másik opciót használjuk ki. Eszünkbe sem jut a kettőt egyszerre megjátszani. És igaz ez majd minden kapcsolatra, legyen az rokoni, partneri vagy kollegáris viszony.

Szerencsésnek lenni nem adomány, hanem érdem, amire büszkének kell lennünk, és nem szégyellni azt. Igenis megdolgoztunk érte, ó, de még mennyire! Semmi nem hull az ölünkbe, legfeljebb a lehetőségeket kerüljük el saját vakságunk vagy szerencsétlenségünk folytán. De ez ellen csak és kizárólag mi tudunk tenni, nem a „világ” (aminek mi is részei vagyunk). Saját magunkat degradáljuk le, ha nem így gondoljuk. A partnerről már nem is beszélve…