Mitnemértesz???

Kommentben érkezett a jogos értetlenkedés, de adtam rá okot bőven!

Tehát a téma a "makói gázmezők" elkótyavetyélésének apropóján adódott, számba véve a fokhagymát is, ha már Makóról esik a szó.

Háttér a gázról: http://www.dvtv.hu/?ao=demo.php?azon=58

Vigyázz! Kész! Post!

Azért elképesztő és arcpirító, hogy ebben az országban mi mindent meg lehet tenni következmények nélkül. Persze van ebben egyfajta sértődöttség, hogy miért nem én találtam meg az üveggyöngyöt, miért a szomszéd Pisti? Két megoldás van: Pistit nem beengedni a játszótérre, vagy okulárét felrakni, hogy jobban lássak, mint ő. A 12%-os bányajáradék elég elenyészőnek tűnik és magából a földi jószágból is világpiaci áron vásárolhatunk vissza. Még csak olcsóbb sem. Mivégre? Miért lenne könyörületes bármely multi? Verseny van, csókolom, fel kéne ébredni! Támogatni azokat, akik képesek lennének/lettek volna rá ezt megtenni a mumus helyett. Ja, hogy nincs ilyen közel s távol? Akkor mihamarabb kinevelni azt a generációt, amelyik jó hunokhoz méltón lenyomja egész Európát. Elvégre a magyar közoktatás világszínvonalú. (Volt, de sikerül szép lassan azt is kigyilkolni.) Ha pedig nem megy, megvenni azokat a hozzáértőket, akik jelenleg sinkófálják el talán utolsó nemzeti földi jószágunkat. Nincs pénz, érkezik a gyors válasz, nyilván. Miért is lenne? Erre miért? Mi értelme lenne valakiktől függetlenül évekre bebiztosítani magunkat? Merjünk kicsit álmodni, úgysem fog sikerülni még az sem.

És ha már…
Itt minden van. Volt… Földgáz, termálvíz, biotermék, estébé. Némelyek elkótyavetyélik, a hülye többség pedig boldogan tapsikol hozzá. Na jó, őket menti az elhülyítés szelleme. A gondolkodó, értelemmel bíró meghatározó társadalmi csoportosulás szintén hallgat, esetleg durrog magában.

Fáj látnom, hogy az utolsó szalmaszálak mellett csapunk el kezünkkel, és hogy egyre távolabb kerülnek tőlünk. Eljutunk lassan oda, hogy nem lesz, aki lenyújtaná nekünk a tócsába. Haszon nélkül mondjuk én sem tenném. Akkor tessék hazudni a kerítésen kívül is. Ígérgetni, ahhoz úgyis nagyon értenek. Megmondani, hogy persze, megadunk bármit, de kell a szellemi tőke ide, mert különben nem fogtok tudni kizsigerelni. Taktikázni, játszani azzal, amink még van. A gógyinkkal.

Makóról legutoljára akkor hallottam, amikor láttam egy csomagoláson, hogy „Makói fokhagyma”, másik oldalt pedig szó szerint: „Származási hely: Kína”. Ezzel csupán az a baj, hogy a kínai fokhagyma nem makói közel sem. Sok embernek viszont így fizethető meg, pedig a jó makói 3-szoros ára 5-6-szoros minőséget takar. Ócó, öccá minden, de nemcsak a műanyag kütyü, a viselésre alkatmatlan ruháknak nevezett textildarabok, cipők. Nem, nem, nem. Amit akarsz, van kínaiban. Ha nincs, akkor 1-2 éven belül biztos, hogy lesz. Láttam már elég ügyes Victorinox utánzatot is.
Végül pedig egy igazán rossz hír hagyma fronton, ahogy ez már évek óta jósolható volt:
http://www.hirtv.hu/?tPath=/gazdasag/&article_hid=135968&_voteadmin_site=1204

Még egyszer: nem az a baj, hogy gagyi minden. Hanem, hogy nincs választási lehetőségem. Cipőt legjobb esetben 3 évente, ruhát 2 évente válthatok, és szerencsém van, ha kihúzza addig. Igaz, az ára csak töredéke annak, ami valóban bírná a strapát. Javítani, cserélni nem nagyon lehet, újat venni igen. Hitetlenkedve hallgatom apámat, akik büszkén jelenti ki, hogy ez a bakancs rajta lassan 40 éves. Igen, 40. Hiszek neki, nem azért, mert az apám, hanem mert ismerem, hogy akkoriban milyen minőséget képviseltek a gyártók. Nem mondom, hogy nem volt vacak, de töredéke a termelésnek. Apám 30 éve nem vett ruhát. Azért, mert nem volt rá szüksége, nem használódott el semmije. Persze az is közrejátszik, hogy 50 felett nem divatozik senki. :)

Nagyítóval kell keresni a mesterembereket, és megtartani őket becsben, amíg csak lehet. Ha kihalnak, úgysem folytatja senki, és akkor elönt az ótvar.

Manapság címkéket gyártunk arra, hogy elhiggyék, tényleg érdemes megvenni valamit. Van ez a „minőségi magyar” termékcsalád, CBA-kban lehet kapni. Méz, lekvár, szörp, miegymás. Kipróbáltam egyet-kettőt, nem hazudtak, az, ami rá van írva. A fogyasztói társadalom hajnalán minden ilyen volt, bármily hihetetlen. Nem voltak gondok azzal, hogy melyik ketchup éri meg jobban. Volt egy definiált verzió, ami megfelelő és megfizethető volt mindenkinek. Ahogy gerjesztődtek és differenciálódtak az igények, lett egyre több az ocsú. Ezzel jár, mondják sokan. Igen? Akkor tessék kiválogatni a lencsét jó Hamupipőke módjára. Miért fizetem én azt a drága reklámot? Hát nem azért, hogy kiszolgáljanak? Nem, nem, nem. Ember, te még mindig nem érted. Te vagy a gyártóért, és nem fordítva…