Nos akkor, miután mindenki kellőképpen elborzadt és/vagy elgondolkodott az alábbi cikken, idevésem elmélkedésem.
http://index.hu/kultur/pol/csoki070402/
Tiltakozom a csokinyuszik és csokimikulások nevében! Tiltakozom, mert őket sem kérdezte meg senki, mi a véleményük testük ilyetén módon való áruba bocsátásától. Ráadásul ez időről időre megtörténik, hovatovább már évek óta jól megszokott családi ünnep, ahogyan a kicsik és nagyok kéjes vigyorral gyömöszölik magukba őket.
Szegények egy vallási hóbort áldozatává váltak, és a fenti kázus ennek betetőzése. Akkor meg miért ne lehetne elfogyasztható vallási kegytárgyként árulni magát Jézust magát is? Nem elfogyaszthatóként már amúgyis pörög a piac rendesen. Ugyanígy merül fel a kérdés, hogy a csokinyuszik és csokimikulások esetében ki kérdezte meg a benne hívőket, hogy szabad -e? Senki, de senki, és nem lehet apelláta.
Karácsony kapcsán amúgyis mindig előjön: "Hogy hihet a gyerek olyasmiben (Télapó), aki minden utcasarkon látható a számára?" És ha már itt tartunk: "Ugyanez nem releváns a nyuszi esetében? Az ő létét senki nem kérdőjelezi meg?"
Tisztázzuk előbb, a nyúl volt előbb vagy a tojás? Esetleg Jézus? Vagy az utolsó vacsora, ahol nyilván nem csokinyuszit tunkoltak a csokimikulások...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.