Mitnemértesz???

És egyszer én is apa leszek. Poronttyal a nyakamon, talán nem is eggyel. Mert mi más dolgunk van a világon, mint újraalkotni önmagunkat?

Eddig oldalra bólintott fejjel figyeltem azokat, akiknek ez a végcéljuk, semmi más. Nem és nem értettem, mi viszi rá őket, hogy így tegyenek? Vagy nem is. Mi kell ahhoz, hogy ilyen gondolatok üssenek szöget a fejembe? Hát most itt a válasz, egészen konkrétan. Van valaki mellettem, vagyis inkább velem, akinek ennél jobban nem tudnám odaadni magam. Tessék hát, vidd az összeset, legyen mindből értelmes élet!

Egy percig sem aggódom, mi és hogyan fog történni. Úgy, ahogy kell és ahogy elő van írva. Ha úgy kell, akkor lesznek öten, ha amúgy kell, akkor marad ez a három. Csepp kétség sincs bennem; minden a legnagyobb rendben lesz velünk. Elfogadom a rosszat is, a jóból kijárt már nekem bőven. Nem várom és terítek neki asztalt, de ha bekopogtat, tudom hova ültetni.

Így élek mostanában, hát lássátok ti is, hogy nem kell vergődni. Elég, ha magadhoz engeditek a megnyugvást. Ez adott, nem kell dolgozni érte. Eljön hozzátok, kéretlenül, és majd boldogok lesztek.