Kaptunk dokumentumot és másik oldalra került a gyűrű, de amúgy minden változatlan. Társadalmi státuszunkban következett be egyedül módosulás, a lelkünk nem szárnyal jobban, mint eddig. Mi attól érezzük jól magunkat, hogy együtt lehetünk, az pedig nem tegnap óta van. Az égi jel is menetrendszerint érkezett: egy szivárvány erősített meg hitünkben. Csinnadratta és különösebb zavarkeltés nem volt, a kenyeret és cirkuszt viszont megadtuk a közönségnek.

Akadtak mosolyra késztető momentumok jócskán a rövid, de annál mozgalmasabb eseményen. Bár a gyűrűhordozó tette a dolgát böcsülettel, a kis koszorúslány játéka elmaradt némi sértődés okán. A rózsából gerbera lett, az út hintéséből sziromzuhany. A meghívottak egy HÉV-megálló erejéig úgy tettek, mintha nem ünnepre gyűltek volna, az ünnepelt párral együtt. A nemesküvői torták 75%-a megmaradt, köszönhetően a remekül összeválogatott vendéglői menünek. (Azt a somlói galuskát például sokáig fogjuk még emlegetni.) Egy nagy tál maradék étel és egy fél torta még így is hazakerült az otthonmaradottaknak. A boldog pár pedig végre kiélheti torta iránt érzett olthatatlan imádatát, hiszen ketten osztoznak egy egészen.

Milyen érzés férjnek lenni, milyen érzés asszonnyal az oldalamon? Leginkább megnyugtató és biztonságot adó. Persze, ehhez úgy kéne ismerni az asszonyt, mint én. Olyannak látni, amilyennek én látom. Néha szeleburdinak, aki csak az én hangomra nyugszik, néha vérkomolynak, akin nem fog a humor. Gyerek még ő is, akárcsak én. Olyanok vagyunk, mint két pernahajder, akik cinkosan kacsintanak össze egy csíny után, majd mennek lemosni az olajfoltot a kabátjukról. Beleharapnak az almába, otthagyják az asztalon barnulni, pár óra múltán pedig sértődötten vágják a kukába és kérnek újat.

Jól döntöttem –e, nem bántam meg? A kérdést nemigen tudom most értelmezni. Miért gondolják úgy többen, hogy ennek automatikusan be kellene következnie valamikor? Ez nagyfokú rosszindulatra vall, amelynek nem szabad, hogy helye legyen. Ha szemernyi kétely is volna bennem, ha nem bíznénk magunkban külön-külön és együtt, nem lenne miről írnom.

Felkészültem a közös életre, elég erős vagyok? Ó, hogyha csak tizedannyit tudnátok, amiken mi keresztülmentünk, de aminek nagy része nem publikus, nem kérdeznétek ilyet. Szerencsés ember vagyok, hogy mellette lehetek olyan, amilyennek mindig is képzeltem magam…