Mitnemértesz???

Nos, hát akkor kedveseim, aktualitás, ahogy a csillag megy az égen (http://hungary.indymedia.org/cikk.shtml?x=33494)

Én is hasonlóképp érzek, számomra is kevésbé ünnep a karácsony, mint volt. Szomorú ugyan, de legalább elgondolkodtat. És nem kell feltétlenül beállni a sorba itt sem. Nem kell kötelezőnek érezni azokat a dolgokat, amelyeket megpróbálnak ráderőszakolni. Gyermekem nem lévén, könnyen beszélek, nincs kit védenem. De aki tényleg ebbe nő bele, nem tapasztalja meg az ünnepet, a meghittséget, a várakozást, annak mi marad a karácsonyból? Az év végén néhány nap, amikor lehet rohangálni egyik üzletből a másikba, kielégíteni családunk, ismerőseink vélt vágyait.

Úgy gondolom, hogy sokkal fontosabb lenne – és én eképp próbálok cselekedni –, ha levetkőzve önzésünket, teljes szívből átadnánk magunkat azoknak, akiknek szükségük van ránk. Segíteni, támogatni, ahogy erőnkből telik, hiszen úgyis visszakapjuk ezerszeresen. De valószínűleg már vissza is kaptuk régen, csak talán erre sem figyeltünk oda eléggé. Mert ez az egész erről szól - az odafigyelésről, a másikról. Saját magad háttérbe téve elfeledni saját gondjaidat.

A legtöbb embernek nincs panaszra oka, megvan mindene, ami kell az élethez: jobbára egészséges teste, értelme, gondolatai. A többi mind csak ráadás. A szerető család, az otthon melege, értelmes élet. Vegyük észre, hogy nem kell szaporítanunk bajainkat megfelelni vágyással. Egyetlen embernek kell megfelelned, magadnak.

Önzés lenne? Épp hogy nem az! Miután egyensúlyba kerültél magaddal, sokkal inkább képes leszel azt adni magadból, amire mindenki vágyik körülötted. És ez nem más, mint TE. Nézz körül, és vedd észre, mennyien szomjazzák, hogy odaad magad nekik. Nem csodálatos? Nem csinálsz semmit, pusztán létezel, és ez másoknak örömet okoz. Hát köszönd meg nekik, hogy adhatsz, köszönd, hogy melletted vannak.

Ez az igazi ajándék, nem tárgyiasult limlomok. Lehetnek persze kellékei is ennek a csodálatos játéknek, de a lényeg úgyis TE vagy, jegyezd meg végre!