Az eddigi életednek is volt feladata, csak találd ki mi volt az. Biztosan nem volt hiába és legkevésbé sem haszontalan.

Az, hogy úgy alakítsam az életem, hogy jólérezzem magam, amiben vagyok. Nos, ez eddig nem sikerült, és ezen kell változtatnom.
A kötelességek elől pedig nem elmenekülni, hanem megbirkózni, majd megveregetni a vállam, ha sikerül és vigasztalni magam, ha nem. :)

Hiába, no, még mindig nem tudok úgy írni, hogy átadjam, amit gondolok. Sebaj, tanulom erősen. Újraolvasva a bejegyzést én is elszörnyülködtem kicsit. :)

Drága, drága Dr. Csernus!

Mit is tennék maga nélkül? Kivételesen komolyan gondolom, amit mondok, nem ironizálok: nagyon köszönöm a szemnyitogató megjegyzéseit és megkapó őszinteségét. Nagyon köszönöm, hogy ráver a seggemre, nem finomkodik.

A felesleg itt olyan üres tevékenységekre és tettekre vonatkoznak, amelyeket más már jóval korábban, tizeniksz évesen elhagyott, és helyébe jóval értelmesebbeket léptetett. Bocsássa meg a világ, de az időnkénti egész nap szgép előtt való ülés nekem annak tűnik. Vagy a TV/DVD bámulás napszámra. Esetleg a saját fizikumom rombolása ilyen-olyan eszközökkel. Nem azt mondom, hogy csak ilyenek voltak, és az egész eddigi mindenség felesleges volt. Azt mondom, hogy ezek a tevékenységek helyett találhattam volna értelmesebbet is: 2 diploma, 4 nyelvvizsga, 6 gyerek. Tény, hogy én nem erre voltam kalibrálva eddig. De mivel az ember életét saját magának alakítja, ezért olyan csodálatos, hogy tudok rajta változtatni. Megmutatni magamnak és mindenkinek, hogy ennek nem kell így maradnia. Persze, hogy nem megy egyik napról a másikra, nincs is ilyen elvárás saját részről.

Úgy vélem, az értelmes emberben többen harcolnak a saját igazukért, és időnként egyik-másik felülkerekedik, és jobban hallatja hangját. Eddig bennem főként a "sötét oldalnak" sikerült ez, de most csodálkozom rá, hogy ez lehet másképp. Egyre többet és egyre inkább csitul ez a hang, és lép helyébe egy másik, valami új, valami szokatlan. Amelyik nem engedi, hogy lehúzzák, hogy más emberek, más körülmények irányítsák a hangulatát. Újabban viszont tettre készen, sőt vágyóan mosolyogva nézek előre. Hidd el, látom magamon a változást, képes vagyok csak úgy mosolyogni emberekre. És ettől nem feszélyezve érzem magam, hanem jobban. Egyre kevésbé zárom el magamtól a lehetőségeket. Nem mondok mindenre kapásból nemet, csak mert úgy a könnyebb. Korábban kerültem a felelősséget, most keresem...

A szüleimnek tényleg többet köszönhetek, mint amennyit bármikor is meg tudok hálálni, de nem szeretném degradálni őket. Ha ezzel ezt tettem, elnézést érte...
Ráadásul rajtuk kívül vannak még páran, úgyhogy több, mint szerencsés vagyok.

Végezetül, nyugodtan kívánj még nekem 4-5-ször ennyi időt, meg fogom tölteni tartalommal! :))

Gergő papa, minden tiszteletem a tiéd.
Pár kommentel ezelőtt volt egy tanmese az öregről meg a gebe lováról ,és a vézna fiáról. Úgyérzem az is idevág egy picit. Márcsak azért sem voltak elvesztegetett évek, pillanatok, alkalmak, mert mindegyik egy lépéssel közelebb lökött önmagadhoz, és valószínűleg, lesz még sok dolog amit feleslegesnek ítélsz majd meg később. De vigyázz, más érezni, hogy mi a jó neked, és más kigondolni, kiötletelni, mi lenne az, ami jó lehetne.
Ja és a kötelesség és a szórakozás nem feltétlenül különálló fogalmak. =)
Remélem még élsz 3x ennyit, és eltöltünk még együtt pár gondolatmentes, mámoros, felesleges estét, valahol.
u.i.: A gond és a gondolkodni rendkívűl hasonlítanak egymásra, sőt van is közük egymáshoz. Kevesebb felesleges gondolat, kevesebb gond.

RED, RESTLESS, ROCKSOLID, RUSSIA :)

ja és kattints a linkemre!