Idézet egy könyvből, melyet ajánlok mindenkinek, de kötelezővé azért nem tenném, mert nem mindenki tudja elfogadni a benne rejlő igazságokat. (Elisabeth Kübler-Ross; David Kessler: Élet-leckék, Vigilia Kiadó, 2002, Budapest.)

"A boldogság a természetes állapotunk, de elfelejtettük, hogyan legyünk boldogok, mert belezavarodtunk saját fogalmainkba arról, hogy ennek milyennek kellene lennie."

Ez csak egy idézet a sokból, amelyet meg kellene osztanom veletek. Biztos többen gondoljátok úgy, hogy bizonyos események akkor és úgy történnek meg velünk, ahogy kell, eleve elrendelve, pont kellő időben. Nos, én eddig nem így tekintettem az életre, de most valami megváltozott. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mi és hogyan, mindenesetre most már könnyebben fogadom el a velem történő eseményeket. Megvilágosodtam? Lehet. Rájöttem, egyszerűbb az árral úszni és nem vele szemben? Lehet. Nem volt már lejjebb, csak felfelé volt kiút? Lehet.

A lényeg, hogy ez a könyv sokat jelent nekem, és az én életemre érvényes igazságokat tartalmaz. Ajánlom hát mindenkinek, abban a hiszemben, hogy más is hasonlóképp él, és szüksége van rá, még ha nem is tud róla.