Critical Mass, azaz kerékpáros felvonulás volt vasárnap délután a székesfővárosban. Ennek kerékpárosként örülnöm kellene, hogy végre ennyien, végre ilyen nagy csinnadrattával, és rendesen, nem autótükröket törve képesek voltak kiállni egy ügyért. Persze, szép lenne ez a kerékpáros téma nélkül is, ha lenne. De nincs. Nincs, amiért egy tömeg kiállna, nincs eszme, melyért öntevékenyen szerveződne bárki, hobbiból. Ez most olyasmi, de azért valljuk be egy kétmilliós fővárosban 50 ezer fő csekélység. Én nem dobom magam hanyatt ez előtt, még akkor sem, ha tudom, hogy alig pár év alatt nőtt ekkorát a massza, párszázból. Szép, szép, de messze még az elég.

Pár politikusnak látszó entitás befurakodott persze, némelyiknek (S. L.)  talán valóban ott a helye. Az igazi katarzis idén is el fog maradni, mint ahogy elmaradt a Kóka által kinevezett kerékpár-biztos vagy akárki érdekérvenyesítési képességének hiánya miatt. Nem lesz változás, szépen megsimogatják a buksinkat, és dolgozik tovább az olajlobbi.

De ne legyen igazam, legyenek min. 1, de inkább 2 sávos kerékpárutak, amelyet olyan felelősségteljes és öntudatos emberek használnak, akik nem hasonlítják magukat sem autósokhoz, sem gyalogosokhoz. Saját öntudatra ébredt tömeg, mely bátran kiáll a szélbe, és nekifeszül a bürokratizmus idiotizmusának. Betartott törvények, használható eszközök, utak, támogatott programok, és még ki tudja mi minden valósulhat meg.

Látszik, nem pénzkérdés. Elszántság és akarat. Az kellene ebbe az országba, de még hogy!

Miért nem voltam? Mert végre félisteneket bámulhattam a sportadón, ahol egynapos kerékpáros verseny  volt (Amstel Gold Race). Volt eddig is ilyen, rég indult már a szezon, valahogy mégis mostanra sikerült szabaddá tennem magam vasárnap délutánra. Ráadásul tömegben biciklit tolni nem az én világom, mentem volna ki inkább, és hajtottam volna a lovat, míg bírom. Elvégre erre való a kerékpár, nem? Ehelyett döglöttem kényelmes pozitúrában, míg a félistenek izzadtak és tekertek helyettem. :)