Nem, nem ismét Som Lajos került elém, bár Rudolf Péter is többedszerre láthatott a lakásom táján. Egyszer már vetette erre a sors, akkor nagy bátran ráköszöntem, hogy „Jó napot, művész úr! Hogy van?”. Nem igazán lepődött meg, udvariasan válaszolt.
A mostani alkalom annyiban más, hogy most nem hittem a szememnek. Hogy ismét kb. ugyanott és ugyanő. Lépek ki a kapun, ő pedig feleségével (Nagy-Kálózy Eszter, szintén remek művész) és egy gyermek társaságában haladt el az orrom előtt. Lelassítottam, követtem, arra ment, amerre én is terveztem. Befordultak a sarkon, majd megálltak, és csengettek egy másik kapuban. Nagy paparazzi rutinnal megnéztem a csengőgombot, melyet megnyomott kedves neje, és nyilvánvalóvá vált, mit keresett errefelé oly sokat. „Rudolf” állt ott, nyilván a szüleit látogatták meg. Tehát a színész is ember, van szülője, akit vasárnap ebéd táján felkeres.
Én pedig újra vonzom a celebritásokat, kíváncsian várom, kiről derül ki ismét valami emberi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.