Mitnemértesz???

Nem biztos, hogy tudok olyan összeszedett lenni, mint eddig, nézzétek el nekem. Egyáltalán, mostanában az oly hőn szeretett logikám és realitásérzékem többször hagy cserben, mint szeretném. Elvesztettem a kontrollt, amit sokáig kerestem, és bizonyos voltam benne, hogy az majd mindent megold.

Egyre jobban kitárulkozom valóban, talán nem kéne. Egyre kevésbé tudom, mit kéne tenni egyáltalán. Úgy néz ki, hogy teljesen mindegy, mit gondolok bizonyos dolgokról. Valaki ezt már elrendezte helyettem, nekem csak élnem kell. Rábízni és odaadni magam, elengedni azt, amiről azt hittem, kihúz majd a csávából, amibe kevertem magam. Persze, nem is én kevertem magam, hanem ő***. De hát könnyen megbocsátható ez neki,  annak tudatában, ami kinéz nekem az elkövetkezendő időkre.

(*** = „Ő” itt most nem a társam, hanem az a felsőbb hatalom, amelynek hajlamosak vagyunk annyi mindent tulajdonítani.)

Elkezdtem érezni és nem gondolkodni az érzésekről, ez pedig felemelő dolog. Bárcsak megtapasztalnák azok, akiknek szükségük van rá. Igaz, úgy néz ki, hogy oly sok viszály után jön ez magától mindenkinek. A lehetőség adott, csak nem mindenki tudja befogadni. Ezen sincs mit csodálkozni, teszünk róla bőven, elég körülnézni. Írhatnék arról, hogy mennyire abszurd dolgok történnek (amelyeket nem mellesleg, mi emberek teszünk vagy élünk meg), ha fontos lenne - de erről írni fölösleges. Mindenki tudja, miről beszélek, aki pedig nem, az ezt a postot sem képes értelmezni. Ha pedig én tévedek (erre a lehetőség adott, hisz ember vagyok), akkor szívesen elmagyarázom bárkinek, mire gondolok.

A jó gondolatok jó gondolatokat szülnek, a rosszak rosszakat. A spirálból nehéz kitörni, de nem lehetetlen. El kell jutni egy végső pontra, amikor az ember úgy dönt, hogy eddig és ne tovább. Minden nappal után éjszaka, minden lejtő után emelkedő jön. Yin és yang, ahogy ezt oly szépen megfogalmazták. Csak nem mindig van türelmünk kivárni, és okolunk bárki mást, ahelyett hogy tennénk róla, hogy ne így legyen. És hát oly végtelenül banális a megoldás: engedd el a lelked, hadd szárnyaljon és találja meg, amit/akit kell.

Azokat sem szabad elutasítani és bántani, akik nem tudnak mit kezdeni a fentebb vázoltakkal. Eljön az ő idejük is, ebben kell hinniük. Csak az menthetetlen, aki nem akarja, hogy megmentsék, ilyen pedig nincs.

Na most akkor mitnemértesz???