Bevallom, fogalmam sincs, hogy a címben szereplő szavak után milyen írásjelet tegyek (felkiáltó vagy kérdő). Tétovázásom oka: még nincs kialakult véleményem a kérdésről, vacillálok erősen, és még nem győzött egyik oldal sem.

Mindenesetre előkerült két érdekes kérdés, amely megfontolásra érdemes.

1. Euthanázia nem, halálbünti igen? A társadalom milyen jogon dönti el, hogy kinek engedélyezi az életet, kinek nem?

2. Egy felmérés szerint az USA-ban a kiszabott halálbüntetések kb. 7 %-áról derül ki, hogy téves volt. Ez most sok vagy kevés?

PRO

Szerintem semelyik döntésünkben nem lehetünk biztosak. Reméljük és elvárjuk, hogy döntésünk később majd minket igazol, de erre biztos választ csak később kaphatunk, ha kapunk egyáltalán. Nincs olyan eleme az életnek, amelyre bizton építhetnénk: "Csak a halál biztos." Képtelenek vagyunk felmérni születés és halál közötti minden lépésünk, tettünk súlyát. Valóban, nagyon szeretné mindenki, hogy pl. akivel összeköti az életét, örökre szóljon. De mi a garancia rá? Nem változhatunk meg akár mi magunk? Pusztán a saját önös érdekünk miatt nem nyílik fel a szemünk, és nem látjuk, hogy fogalmunk sincs, mi lesz holnap. Ugyanez igaz a bűnösség megállapítására. Ma eldönthetem a vádlottról, hogy bűnösnek találom, de lehet, hogy később megváltozik a véleményem valami miatt. Jó esetben újabb bizonyíték kerül elő, rosszabb esetben a saját lelkiismeretemmel számolok el.

Én magam is sok mindenben hiszek, még több mindent remélek. De képtelen lennék felvállalni a felelősséget, hogy arról döntsek, ami valójában nem is feladatom. Ember nem lehet embernek farkasa, nem mondhatja meg, hogy márpedig neked elveszett az élethez való jogod. Ugyanúgy, ahogy nem mondhatom meg, hogy mikor és ki adhat életet. (Mondjuk, ez a kérdés biológiailag remekül szabályozott.)

Egyáltalán, mi alapján döntjük el, hogy a bűn érdeme halál? Milyen erkölcsiség az, mely a bosszút legitimálja? Vagy ha igen, miért veszi el az önrendelkezés jogát mondjuk attól az apától, akinek a lányát megerőszakolták, és felgyújtották? És belegondolna -e az apa, ha végrehajtaná jogosnak vélt ítéletét, milyen károkat okozna ezzel? Egyetlen megoldás van a halálos bűnre, az pedig nem más, mint a megbocsátás. Ez úgyis elég bűntudatot okoz a vétkesnek, ha van lelke. Ha pedig elveszett, már úgyis mindegy.

KONTRA

Elsők közt lőném agyon a vétkest, ha saját lányommal történne meg az eset. Még akkor is, ha ezzel magamra vállalnom a tévedés kockázatát. Akkor majd megpróbálnék elszámolni vele, ha úgy adódik. Persze elég kétséges, hogy sikerülne. Nem hiszem, hogy józan fejjel tudnék dönteni, ítélni. De aki ezt várná el tőlem, hiú ábrándokat kergetne.

Nincs jó döntés, el kell fogadni. Valamit vesztünk mindenképp, és a nyeremény sem lesz kielégítő.